A hosszú kieseés után már nem kívánok olyan bejegyzéseket írni, mint régen, de azért egy pár szó essen már a dologról, ha már ilyen kényszerpihenőn vagyok itthon (betegség).

Vigyázat spoiler veszély ;)

Azt nem nagyon értem, hogy miért jó ugyan olyan zombis filmeket csinálni, mint eddig mindenki más - azon kívül, hogy eddig többségében noname színészek voltak a középpontban.
Aki még nem látta, annak elmondom, hogy tökéletes kikapcsolódás 2 órában, de semmi új nem lesz benn. Idilli család, mindenki megy a munkába és BOOOOOOOM! Robbanás, füst, baj van, baj van!
Persze tök véletlen a főszereplő egy képzett felderítő - ami ézért is jó, mert gond nélkül ellát egy frissen amputált kezet egy kis gézzel és leukoplaszttal.

Az esegmények követik egymást, családot hátra kell hagyni, hogy megmeneküljön a haza. Klisé klisét követ, miközben próbálják felkutatni a gyógymódot. Az mondjuk külön poén volt, hogy a fő doki, aki mindenki nagy reménysége volt, a második perc után lövi magát fejbe mert befosott kicsit a zombiktól.

Végül persze a felderító emberünk találja meg a gyógymódot és minden helyrejön. Tényleg. A család is meglesz és persze a nagy és megbízható JÚ ESZ ÁRMI lenyomja az új vakcinával a zombikat.

A filmből nem hiányzohat a szegény sorsú afrikai gyerekek vágóképe, és persze a sok sok kamu hiradó.

Ha én csinálnék zombi filmet, tuti a szereplők szájába adnám, hogy "hu baszod...! ez pont olyan volt mint a walking dead-ben!" vagy "azt a kurva Stewie, ilyen kibaszott ijesztőt nem láttam a holtak hajnala óta!" vagy valami ilyesmi. Érted. Nyilván a mi társadalmunk már ezen nőtt fel, nem kell feltételezni, hogy mindneki kurva hülye a zombikhoz - ugyan ez vonatkozik a vámpíros filmekre is. Mindenki tudja, hogy ezüst, fokhagyma, napfény. Ennyi.

A film egyébként tényleg szórakoztató, de én kicsit azt éreztem benne, hogy kellett még egy erős film Pitt bácsinak, hogy férfinak érezze magát - na meg ugye mivel ritkában látni mostanában a vásznon, nyilván húzónév egy ilyne kaliberű filmhez.

Zár szó: Muse!