A hosszú kieseés után már nem kívánok olyan bejegyzéseket írni, mint régen, de azért egy pár szó essen már a dologról, ha már ilyen kényszerpihenőn vagyok itthon (betegség).

Vigyázat spoiler veszély ;)

Azt nem nagyon értem, hogy miért jó ugyan olyan zombis filmeket csinálni, mint eddig mindenki más - azon kívül, hogy eddig többségében noname színészek voltak a középpontban.
Aki még nem látta, annak elmondom, hogy tökéletes kikapcsolódás 2 órában, de semmi új nem lesz benn. Idilli család, mindenki megy a munkába és BOOOOOOOM! Robbanás, füst, baj van, baj van!
Persze tök véletlen a főszereplő egy képzett felderítő - ami ézért is jó, mert gond nélkül ellát egy frissen amputált kezet egy kis gézzel és leukoplaszttal.

Az esegmények követik egymást, családot hátra kell hagyni, hogy megmeneküljön a haza. Klisé klisét követ, miközben próbálják felkutatni a gyógymódot. Az mondjuk külön poén volt, hogy a fő doki, aki mindenki nagy reménysége volt, a második perc után lövi magát fejbe mert befosott kicsit a zombiktól.

Végül persze a felderító emberünk találja meg a gyógymódot és minden helyrejön. Tényleg. A család is meglesz és persze a nagy és megbízható JÚ ESZ ÁRMI lenyomja az új vakcinával a zombikat.

A filmből nem hiányzohat a szegény sorsú afrikai gyerekek vágóképe, és persze a sok sok kamu hiradó.

Ha én csinálnék zombi filmet, tuti a szereplők szájába adnám, hogy "hu baszod...! ez pont olyan volt mint a walking dead-ben!" vagy "azt a kurva Stewie, ilyen kibaszott ijesztőt nem láttam a holtak hajnala óta!" vagy valami ilyesmi. Érted. Nyilván a mi társadalmunk már ezen nőtt fel, nem kell feltételezni, hogy mindneki kurva hülye a zombikhoz - ugyan ez vonatkozik a vámpíros filmekre is. Mindenki tudja, hogy ezüst, fokhagyma, napfény. Ennyi.

A film egyébként tényleg szórakoztató, de én kicsit azt éreztem benne, hogy kellett még egy erős film Pitt bácsinak, hogy férfinak érezze magát - na meg ugye mivel ritkában látni mostanában a vásznon, nyilván húzónév egy ilyne kaliberű filmhez.

Zár szó: Muse!

Ma gyorsan telt az idő. Na ez de egy elbaszott mondat volt. Lényeg, hogy ma hamar elment az 5 óra. Mentem mamához, majdnem meghaltam, annyi kaját tett elém. Aztán hazajöttem, most találtam fasza zenét (egyel lejjebb), meg egyet még mutitott Andi suliban:
Muse – Uprising

Meg megyünk koncertezni, már alig várom. Kiváncsi leszek, hogy milyen lesz. Nikivel és Bojekkel megyek, majd irkálok valamit róla. Most meg megyek még letöltöm flashforwardot, talán alszom is egy picit, rá kell pihenni az estére :D