Kivételesen nem azért adtam ilyen címet, mert vicces, vagy meg imádom az alliterációt - már csak azért is mert egy kurva jó szó.
Mivel egész nap nem volt időm tanulni - tényleg nem - ezért most jutottam oda, hogy elővegyem az irodalmat. Akármilyen meglepő, minden szidalmazásom ellenére és nagyon is szeretem az irodalmat, csak azt utálom, ha faszságokat akarunk belemagyarázni pár sorba.

3 dl kávé és 3 szelet nutellás kenyér után nagyon is megindultak bennem a gondolatok és nekiláttam megtanulni a kiadott anyagot. Igaziból Radnóti egy zseni volt. Vagy mondhatjuk akár azt is, hogy elég hányatott sorsa volt ahhoz, hogy megdöbbentően elgondolkoztató és szörnyű dolgokról írjon. 
Ezen már csak az dobott még egyet, hogy nekiálltam Radioheadet hallgatni, és hogy úgy mondjam, Thom Yorke szellemi hangja nem sokat dob az ember jókedvén, inkább még egyet rúg bele, hogy leguruljunk a melankólia lépcsőjén. 

Ilyenkor persze mindig elgondolkozik az ember, hogy vajon tényleg vannak ennyire elkeseredett emberek? Vajon ma még van ilyen? Azzal tisztában vagyok, hogy vannak olyan fiatalok, akik sírnak rínak mindenért, mert nem vettek nekik új hajvasalót, vagy mert épp az anyjuk egy fasz - "haha" - de vajon mi kell ahhoz, hogy valaki ennyire magába boruljon?

Én valahol őszintén örülök annak, hogy nem lettem/vagyok ilyen. Nem mondom, hogy elég okom lenne rá, de voltak nekem is mély pontjaim - szerintem. Radnóti lespanolt a kaszással és szinte már a megváltást várta.

Azt hiszem jó ember volt. 

Nem akarok itt senkit most arra buzdítani, hogy szeresse meg az irodalmat, de azt hiszem Radnóti egy-két írása tényleg megér egy olvasást. Ez én mondom most. Tőlem Nektek! Keressetek rá az Eclogáira - én most az 1-4-7-et olvastam és mind elég jó volt.

Zárás képpen meg nyomjátok be mellé a Radiohead - Jigsaw Falling into Place-et. Kurvára másról szól, de megy alá. Forest Gump. Isten veletek - "haha".