Pár napja fent voltunk egy havernál és olyan csodák kerültek elő a szekrény aljából, hogy elállt a lélegzetem. Eredeti, régi, jó állaotú bakelitek mindenféle csoda bandáktól. Volt ott Deep Purple, Rainbows és még sorolhatnám. 
Hosszú válogatás után egy klasszikus névre esett a választás, mivel nem volt olyan, amit mindenki szeretett volna. Santana lemez fel a lejátszóra, 33/41 kiválaszt, tű a helyére és szép lassan kis előrecsegések között felhangzott a csoda.

Én személy szerint nem ismertem Santana korai munkásságát. Sőt hogy őszinte legyek, azt se tudtam, hogy ő 76-ban már zenét csinált - meg még előtte is. Mondjuk nem mai gyerek már ő, se akár gondolhattam is volna.
Az igazi meglepetés mégsem ez volt, hanem az amikor meghallgattam az első számokat a lemezről. Mindenki ismeri a mai (nem olyan régi) számait, olyanokat mint például a Smooth, de amik ezen az albumon voltak...
Kirázott tőlük a hideg. Második napja hallgatom az albumot és még mindig új. A ritmusvilága egészen csodás. Zseniális.
Egy egészen picit Miamira emlékeztet a hangulata. Pálmafák, virágmintás színes ingek, latin hapsik és tengerpart lemenő nappal.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.