Sokadik alkalommal látom kint a "A nevemet tudhatod, de az életemet nem ismerheted! Hallhattál arról, hogy miket tettem, de fogalmad sincs róla, hogy mit miért csináltam!" idézetet.
Ez szinte egy olyan örök klasszikus, mint hőn szeretett Coelho bármely csodás idézete. 

Néha tényleg szeretek a Facebookon lapozgatni, mert annyi problémás embert látni, hogy szinte öröm nézni, ahogy szenvednek. Az embernek valahol jó látni, hogy nem csak neki szar, hanem másnak is.
Ez mondjuk majdnem biztos, hogy hungarikumnak is mondható. "És a magyarok miért nem másznak ki az üstből? / Mert ha egy kimászna, a többi visszarántja"

Másfelől azért megnéznék egy ellenőrzött kísérletet arról is, hogy a tinédzserek mit éreznek olyankor, amikor megosztanak valamit? Sokszor elcsodálkozom, hogy miket írnak ki a népek.
Tudom, hogy lerágott csont, de pl amikor xy kiírja, hogy szar az életem, meg akarok halni, akkor rendszerint a barátocskái odaírják, hogy nem lesz semmi baj, majd jobb lesz.
Aztán meg visszaír, hogy ti ezt úgy se értitek.

Felmerül a kérdés, hogy akkor mi a mocskos retkes fasznak írta ki, ha egyszer senki nem érti. Ilyenkor bekommentelném alá, hogy hosszában vágjad kád forró vízben.

Ennyi volt a mai facebook agyfasz rovat ;) Szép álmokat ;)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.