Mai napunk az iskolában: semmi semmi semmi semmi töri semmi semmi. A nap elején még voltak kétségeim afelől, hogy nekem vajon tényleg ötös lett-e a dogám, ugyanis az ominózus dogaírás vége az lett, hogy elvette tőlem, mert "puskáztam" pedig nem is. Hozzátenném, hogy nem a világmegváltó becsületem miatt nem puskáztam, hanem mert amit még kinéztem volna, az nem ott volt ahol nyitva maradt a füzet. 
Ezek alapján, mivel úgy éreztem hogy még írhattam volna és 3-4-es közé tettem volna a dogámat, de mivel elvette és le is baszott, hogy biztos puskáztam, így inkább hajlottam a 3-as felé, és akkor ugye, abból 1 jegy legalább lejön a puskázás miatt, és akkor már lehet hogy rögtön egyest ad. (kicsit ilyen krízis gondolkozás ez, mint amikor Andi kitalálja hogy egy doga miatt lesz utcaseprő)
Lényeg a lényeg, hogy abszolút nem számítottam semmi jóra, nem hogy ötösre. Én már egy hármassal is nagyon boldog lettem volna. Pont ezért azt hittem, hogy csak valami tévedés lehet a jegybeírással, de mint ma kiderült semmi gond nem volt vele.
És mivel elégnek bizonyult, amit írtam, és az még hibátlan is volt, ezért a végén még tényleg az jön ki hogy én megérdemlem azt az ötöst. Mert hát így van :D

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.