Megvolt a hőn áhított dolgozat - haha. Igaziból még soha nem tartottam ennyire dolgozattól szerintem. Igaziból nem tudom, hogy miért, mert épp elég random töri dogát írtam már az évek során, de ez most más volt. Aztán rájöttem arra is, hogy azért volt a nagy para mert tanultam. Ha nem tanulok, akkor az esélytelenek nyugalmával megyek neki, és nem is vagyok tisztában azzal, hogy mennyit kellett volna tanulnom - mivel nem tanultam. Így viszont masszívan bennem volt a para, mert pontosan tudtam, hogy mennyi az anyag, és pontosan tudtam, hogy én annak hány százalékát tudom/nem tudom. 
Amúgy bárki büszke lehetne rám, ha látta volna hogy mennyit tanultam. Itthon már azzal ment a viccelődés, hogy biztosan beteg vagyok.
A doga után nagyon jól éreztem magam, és nem volt bennem az a "ha többet tanultam volna, jobb lenne" érzés. Tudtam hogy tanultam, és megtettem amit tudtam. 
Ennek ellenére azt mondom, hogy tanulás nélkül jobban éreztem volna magam. Ennél már csak az lesz szebb, ha kiderül, hogy 2-3-as lesz, mert akkor egy életre megutálom a tanulást szerintem - tekintve, hogy most se szeretem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.