Holnap lesz a napja, hogy megemlékezünk ötvenhatról. Soha nem gondoltam volna, hogy erről fogok írni, de ez is megtörtént.
Szóval most már áttérhetek arra, hogy mi történt ma irodalmon.
A mai óra anyaga az volt, hogy Móra Földhözragadt János történetét csoportmunkában feldolgoztuk. Azért volt nagyon vicces a dolog, mert egy egyszerű csoport beosztást is simán túlbonyolítottunk. Az ember azt gondolná, hogy random 4-5 fős csoportok és akkor go, irány dolgozni. 
Természetesen nálunk ez nem így működik, mert hát az olyan unalmas, mi inkább álljunk fel születési sorrendbe, és visszafelé, a legidősebb a legfiatalabbal legyen egy pár, amíg így el nem fogynak az emberek.
Amikor 10 perc alatt sikerült ezt megoldani, akkor fogjuk az egészet és szétkúrjuk a gecibe azzal, hogy ezekből a groupokból csinálunk csapatokat. Gratulálok! 

A vége természetesen az lett, hogy 6 csoportot csináltunk, amik egyenként 1 oldalas prezentációkat összeállítva versenyeztek. Ergo sikerült egy 2,5 oldalas műről összeállítani egy 6 oldalas elemzést. 
A legviccesebb az volt, hogy minden csoportban volt egy ember aki elolvasta - tehát tulajdonképpen ezen a ponton szűnt meg az érdemi munka mindenféle csírája.
A banda nagy része baszott az egészre - pedig vicces volt. Tényleg. - és nemes egyszerűséggel nekiállt telefonozni.

A 4-5 fő beosztása is igen vicces volt a maga nemében. Alapvetően egy 4 fős csoport nem annyira nagy, de akkor ezt még simán oszd el kettővel. 4 szerep volt. Történetesen: jegyzetelő - semmit nem csinál, csak ír mint a gép, előadó - felmondja azt, amit lediktált a lapra, felügyelő - nem csinál semmit, csak arra figyel, nehogy hangos legyen a banda, és közli hogy hány perc van még hátra, illetve a rejtélyes megnevezésű munkatárs. Gyanítom azért ezt a név, mert több idióta feladat nem jutott eszébe a mélyen tisztelt tanárnak. Az ő feladata tulajdonképpen akármi is lehet. A mi csapatunkban ő főzte a kávét és néha érdemben is hozzászólt a dologhoz - ami elég nehéz volt, mert csak én olvastam...

Végeredményben sikerült másfél órán keresztül elemezni egy két és fél oldalas művet. Erre természetesen komoly felkészülés kellett. Olyannyira, hogy mikor kimentem "előadni", akkor fejből lenyomtam az egészet. 
Büszkék voltunk magunkra. Éljen a haza.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.