Ma gyakorlatilag annyit ültem itt, hogy még enni is elfelejtettem. Ennek persze az lett a következménye, hogy akkor gyorsan majd én főzök valamit és hát mi sem lehetne egyszerűbb egy túróscsuszánál, mert hát ahhoz csak tésztát kell főzni.
Odaraktam a tésztát és visszajöttem dolgozni. Természetesen itt ragadtam, a tészta meg az edénybe. Olyan szinten, hogy konkrétan kox lett belőle mire kiértem a konyhába.
Mínusz egy edény - gondoltam én - de sikerült elmosni, szóval talán nem ölnek meg anyámék.
Ha már elbasztuk a lényeget, akkor talán nem lehet már további probléma. A maradék ép tésztából szedtem egy tányérral és közben sütöttem rá a szalonnát. Természetesen az is odakapott, mert közbe épp a túrót adagoltam a tésztára.
Ami ugye nem lenne egy hosszú folyamat, de ha kiderül hogy a túró szar - főleg miután már a tésztán van - akkor az egy kifejezetten rövid folyamat, hogy leszedd a tésztáról a buggyant túrót. Mert ugye kidobni nem lehet, mert ennyit tudtam megmenteni a tésztából - amit drága pénzért (150ft) vettem még reggel a tescoban.
Ezért aztán mire levadásztam a buggyant túrót, addigra faszán odaégett a szalonna is.
Sebaj.. Megettem jó tejfölösen és kurva sósan, hogy elnyomja az égett tészta és szalonna ízét és hogy elnyomja a buggyant túrót.
Holnap meg majd jön a fosás tőle...

Mi a tanulság?
- Ne kapkodj!
- Minőségi alapanyagból dolgozz!
- Ne kezd el közbe dolgozni!

Holnap újra próbálkozok..
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.