Ma annyira jó idő volt - végre már - hogy még én, a főkocka is lementem az udvarra. Elővettem Balage Harry Pottereit, amit még tavaly nyáron adott oda, hogy akkor ha már lent vagyok, ne csak üldögéljek a napon.
Az első dolog amitől nagyon megrémültem, az az volt, hogy porosak voltak a könyvek. Itt voltak a polcomon, hogy emlékeztessenek, ki kell olvasni őket, és vissza kell adni. Ez persze a mai napig nem történt meg...
Azt a könyvet kezdtem el olvasni, amiben volt még egy könyvjelző, és nem is figyeltem hogy melyik az, csak folytattam. Szentül meg voltam győződve, hogy az 5. könyvet olvasom és nem fért a fejembe, hogy miként kerül a gyermek Dennem a történetbe, és szinte biztos voltam benne, hogy Lumpsluck nem az 5. filmben szerepelt, hanem a hatodikban.
Egy óra olvasás után már elhatározásra jutottam: ránézek a könyv borítójára. És láss csodát, igazam volt: ez már a 6. könyv. 
Nagyon megörültem, mert így már közelebb vagyok a végéhez, na meg ezek szerint visszaadhatom Balázsnak az 5-et. 

A mai program egyelőre úgy néz ki, hogy délután találkozok Nikivel, jön Bojek is elvileg, és még Judit is itt van. Szóval jó lesz ez, látom én..
Most megyek és nézek egy rész lost-ot ebédig. Le már nem akarok menni, mert már hőgutát kapok. Amennyire Judit szereti a napot, én annyira nem bírom. Viszont kezd színem lenni. Oh yeah!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.