Most hogy végre kicsit lenyugodtak a kedélyek - ez ly vagy j? - godnoltam leírom, hogy mi volt a hétvégén. Pénteken elég sűrű progim volt, mert ballagás, meg teremdíszítés, meg ilyenek. Hiába volt csak 4 óránk, akkor is alig értünk haza.
Rörtön az órák után virágozás volt. Klauval és Dokival operáltunk, közbe megjött Judit is. Elvoltunk, de aztán jött offő is, ő meg egyfolytában mondogatta, hogy még ide is, meg oda is, meg még amoda is tegyünk. Mondanom sem kell, hogy mi persze nem akartuk az egész iskolát feldísziteni, a tökünk kivolt azzal az egy terremmel is, amit feladatba kaptunk. És ha ez nem lett volna elég, akkor még ott volt a stikkes takarítónő, aki meg egyfolytában mondogatta hogy: "gyerekek, ez nagyon szép", "gyerekek ez csodaszép", "gyerekek, én úgy szeretem, mikot megcsillan a szemem az ilyen szépségektől", "gyerekek, nekem most úgy megfjádult a torkom"; meg ilyen szövegek. Klauval már merényletet terveztünk ellene, de végül nem öltük meg.
Go haza malac vágtában, kajafőzés evés, 15 perc pihi a napon aztán öltözés és go vissza suliba ballagásra. Amíg berétünk a suliba azt hittem, hogy lerohad a tököm. Csut feketébe mentem végig a városon. A végén már nagyon kész voltam. Hála istennek az udvarban árnyék volt, de mivel én 10 fokba is ing+zakoba járok, ezért nekem még így is melegem volt a 25 fokban..

A legjobb a sok ostoba szülő volt. Jöttek mentek, nem érdekelte őket, hogy oda nem lehet álli - ami ki volt jelölve a ballagó diákoknak. Sőt a full teli padra, ami mondjuk 30 személyes, és már akkor 40 en ültek rajta, még simán odamentek, hogy "sok jó ember kis helyen is elfér.. Ugye elférünk mi még itt..?". Persze a padon ülők nem mertek bunkók lenni és elküldeni a vénasszonyokat melegebb égahjlatra.. Mondjuk egy 110 kilós nagymamával én se kötözködnék. A végén még leszúr a botjával.

Végre vége a ballagásnak. Nagyobb bakik nélkül lement. Próbálnánk kimenni a belső udvarról, de persze ilyenkor mindeki nekiáll nézelődni. Valaki bent hagyja a nagy melegben levetett zakóját az udvaron és probál visszafelé menni, van aki csak megáll a lépcsőn nezlődni, és van aki azért áll meg a lépcsőn, mert bevárja a család többi részét, akik kb 300 emberrel vannak csak lemaradva. Ilyen formán persze a mentelés elég lassan - kurva lassan - megy. És mikor már látod a ijáratot, akkor kap csak el igazán az ideg, mert az látod, hogy a sok hülye, aki kiért, rögtön megállnak az ajtóban. És hiába kurva nagy a Jedlik bejárat, attól  még ha 30 ember elállja, be tud dugulni. Szóval újabb 10 perc szetségelős sorbanállás után sikerült kikerülni az iskolából.
Zakó le, majd a menetszél hűt.. Gondoltam én. Aztán rájöttem, hogy még van 1 óránk hazaérni, levetkőzni, lezuhanyozni, átöltözni, és visszaérni importimpróra. Az út oda vissza ebből az 1 órából kb 40-50 perc. Ketten akartunk zuhanyozni, és Juditon a "lassú" cipője volt.  Szerintetek..?

Az életünket Balázs mentette meg, mert kocsival jött, szal így időben beértünk ipróra. Elég jó volt. Van egy új srác, Ede. Na ő kurva jó volt. Majd Bojektől utánakérdezek, hogy ő kicsoda, micsoda, mert nagyon nagy arc volt. Azt viszont egységesen megállapítottuk - csak semmi diszkrimináció és hímsovinizmus - hogy a csajok csak jegyszedőnek jók. Ha nem lettek volna ott a srácok, akkor a jeleneteik masszívan besültek volna.

Ennyi volt a péntek. Majd ha nagyon ráérek, akkor elmesélem a többi napot is. Addig kitartás.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.