Tegnap este nagyon rámjött a hajvágási láz, aminek persze megint hasonló következménye lett mint mikor Balage nyírta. Meg is volt a koncepció, hogy milyen legyen, megmutattam anyunak is, mert ugye én hátul nem tudom lenyírni, csak ő. Miden rendben is ment, egészen a kérdéses pontig, ahol az én ízlésem elágazik az övétől. Nem is értem, hogy ez miért ekkora meglepetés, megszokhattam volna már a 17 év alatt, hogy tökmás fogalomkörünk van. Oldalt úgy ahogy elment a vágás, bár én még vágtam volna, hátul meg nem láttam, de anyu meg annyira mondta, hogy ez hú de jó lett (a nagy szart), hogy el is hittem, egészen odáig, amíg suliban rögtön a sapkalevétel után: “ez a menő ma?” megjegyzést kaptam.. :D Itt még poénra vettem, mert hátha poénkodunk vele, milyen vicces, aztán a második, harmadik megjegyzés után már levágtam, hogy nem poénkodunk vele. Ez tényleg szar.
Aztán ott mondjuk kezdett a tököm ki lenni vele, mikor Andi minden második megjegyzése az volt, hogy így fodrász úgy fodrász, jaj, de rossz, jaj de csúnya.
Szarul esett na. Nem tudom mi lenne, ha minden fodrászkodása után “jaj, menj el inkább fodrászhoz”. Attól most eltekintünk, hogy Andinak rendszerint hajvágás után jól áll a haja :D (ugyan úgy) :D
Szóval ismét: ha jót akarsz, magadnak kell csinálnod…
Megyek hajat vágni.