Már nagyon régóta érett egy ilyen bejegyzés, mert egyszerűen nem tudtam már magamban tartani, azt a mérhetetlen sok faszságot, amit órán tanulunk.
Félre értés ne essék, én nagyon szeretem az irodalmat, de attól falra tudok mászni, mikor semmiben magyarázunk bele semmit. És ezzel természetesen nem az író munkáját szeretném lebecsülni, de egyszerűen a mai műelemzők hülyék! Pont!

A mai magyaróra anyaga József Attila Óda című verse volt. József Attilának volt elég baja, szóval tudott elég kacifántos verseket írni, ez tény. De a most következő sorban szereplő gondolatokra biztosan nem vetemedett. 
Aki elolvasná a verset is, az a tovább után megteheti.

József Attila égbekiáltó "költői eszközeit" most nem firtatom, azt hiszem minden költőt megillet az a szabadság, hogy azt írjon, amit csak szeretne.
Ezzel ellentétben rengeteg olyan dolgot is tanulunk, amit következtetések következtében vonunk le feltétles módban. 
Az első felettébb ambivalens - csak hogy ne csak én tanuljak hülye szavakat - dolog az volt, hogy a költő hirtelen felindulásból írta a verset. Ez hangzott el először, majd 2 - azaz kettő - sorral lejjebb az órai vázlat így folytatódik: "a vers felépítése azt engedi feltételezni, hogy a költő már régóta tervezte a verset".
Na akkor most hogy is van ez? Hirtelen felindulásból már régóta tervezte? Vagy régóta tervezte, aztán hirtelen mégse írta meg, hanem csak lassan megfontoltan? Mindegy is; menjünk tovább.

Az olyan gondolatokra se térek ki, amik alapból klisésen - ez az új kedvenc szavam - vagy csak szimplán kegyetlen csöpögősen hangzanak.
Megtudtuk azt is, hogy a második szakaszban a szerelmi vallomás ódaiságát az oximoronok sűrítésével oldja meg a költő. Ezek után nyilvánvalóan következtethetünk arra az ellentétekből - pardon bocsánat, elbasztam; oximoronokból - hogy a szerelem tulajdonképpen egy univerzális érzelem, mivel nem csak a költőnek fontos, hanem az egész világnak.

A negyedik részbe gyönyörű anaforikus - jelzem, hogy a spell check már az oximoront se bírta, nem hogy az anaforikust - sorokkal kezdhetünk bele.
Itt megjelenik az eres keze a kedvesének, ami elvisz minket a biologikumig. A testet pedig patológia szakértelemmel mutatja be. Ez már csak azért is hülyeség, mert egy élő embert jobb esetben nem a patológus vizsgál. Kis nekrofil humor..?
Ez már egyenes utalás - nyilván mindenki észrevette - a naturalizmusra és a szakrális képekre. 
Innen kanyarodunk át az 5. szakaszra.

A sejtek szintjéről hirtelen máshova keveredünk. Itt utalásokat találhatunk a Mária himnuszokra, illetve a teremtés misztériumára. (Spell check fatal error..)

Innentől kezdve már nem is merek mondatokban fogalmazni, mert úgy is teljesen felesleges lenne.. Már csak sorolom, hogy mik vannak a füzetemben.
- öntudatlan örökkévalóság
- létezés állandósága
- a remény csak egy álom
- el vagyunk veszve, nem lehet menekülni
- asszony = születés/halál

Egy pár szót azért mégis ejtenék a vers utolsó szakaszáról, a codáról - zárótétel, te kis butus.
Ebben a részben tűnnek el azok a feszültségek, amik soha nem is voltak a versben. Egyértelműen észrevehető lesz az is, hogy a vers innentől kezdve egy dal jellegű, egyszerű formába megy át.
A költő eljut a szürke valóságba, ám itt tudatosul benne, hogy a szeretet, amire oly rég óta vágyik, csak egy álom volt szintén.

Én itt már valami szúróeszközt keresgélek a padban, hogy véget vessek a szenvedésnek, de persze nincs semmi. Egyszerűen csak nem értem, hogy miért kell egy szép (?) versbe ennyi ostobaságot és őrültséget belemesélni. Miért nem lehet konkrét tényekkel dolgozni - azzal, ami le van benne írva.

A tovább előtt még egyszer szeretném felhívni a figyelmet rá, hogy nem az írókkal van a bajom. Egyszerűen az oktatást érzem felettébb ambivalensnek.

 Pár reklám nálam is volt kint, de nyilván csak egy kis töredéke az összesnek. Aki esetleg lemaradt volna valamiről, az itt megnézheti egyenként is az összes reklámot. Aki pedig csak az igazán ütős részekre kíváncsi, annak itt van a lenti reklámban 2 percben az összes.

 Azt hiszem egy abszolút várós film lesz ez. Már csak Kaley Cuoco miatt is :D

 Azt hiszem hogy Chris Steinbach lányainak láttán mindenkinek eláll a lélegzete. Nem is kell több felvezetés. A tovább után még pár csodaszép lány.

 Én röhögtem rajta :D Mennyi haja volt még.. 

 Egy kis válogatás a filmekből ismert "Neeeeeem!" jelenetekből. Valaki meghal, a szerelme elhagyja, a fő gonosz átveszi az uralmat, stb.. Ilyesmik..

 Mint nagy kalap szar, terült ránk a kék ég. Ma már végre jó idő volt, aminek nagyon örültem. Megdöbbentő, hogy mennyire képes befolyásolni az ember kedvét egy kis napsütés. Pedig mai nap is elég fos volt, de ennek ellenére, ahogy kiléptem az iskolából - ami tegyük hozzá, hogy önmagában is eléggé pozitív - rögtön jobb kedvem lett. Szinte önkénytelenül is felfelé kanyarodott a szám.
Épp tablófotózásra mentünk, amikor Roli hívott, hogy elvisznek minket kocsival, ha szeretnénk. Olyan jó volt a napon sétálni, hogy nem is akartam kocsival menni.

Most hogy minden sorban már kétszer elmondtam, hogy mennyire szépen sütött a nap, már csak a visszarántás van hátra. Amint hazaértem és szippantottam még egy nagyot a belépés előtt, rögtön szertefoszlott minden. 
A tavaszi napsugár nem csak a fűszálakat hozta a felszínre, hanem a fagyott kutyaszarba is egy kis életet lehelt. 
A kertvárosi élet szépségei.

 Azt hiszem itt az ideje elölről kezdeni.