Most találtam egy videót, miszerint az x faktor is kamu. Konkrétan a zsűrit többször bevágják, így úgy tűnik, hogy minden számtól meghatódnak.
Amúgy ezt se értem. Ki az aki meghatódik egy-egy számtól? Nyilván van akit megérint, meg emléke kötődik hozzá, de egy dalszövegtől nem kezdek el sírni. 
Oké, és pasi vagyok, de akkor is. Az meg aztán főleg abszurd hogy minden előadó, vagy legyen csak minden második, után nekiállnak sírni. 
Természetesen ez is manipulálás. A nézők felé. A zsűri sír=meg kell hatódni=küld az sms-t!

Én igaziból időpocsékolásnak tartom a nézését, legyen az megasztár, vagy x faktor. Főleg azért mert nem szeretem az ilyen jellegű zenét, na meg mert a fele meg amúgy is szar.
Ízlések és pofonok. Paris Hilton mindennapjait se fogom soha megnézni az MTv-n mert pont ugyan olyan szar, mint anno Győzike volt.

Igaziból most kéne elkanyarodni arra, hogy kis hazánkban és máshol is a világon milyen szerepe van a médiának és az embereke befolyásolásának.
Épp a napokban beszélgettünk róla a suliban, hogy a mai zenészek nagy része a pénz miatt az aki.
Én elismerem hogy Lady Gaga x évig zongorázott, és biztosan meg is volt a hatása neki, de nekem ne mondja senki, hogy az ő számaiból nem azért lett valami mert belenyomtak pár millió dollárt. Nyilván az előképzettség segített, de nem azért népszerű mert jól énekel - mert nem - hanem mert polgárpukkasztó. 
Justin Bieber is azért valaki - azon felül, hogy őt is megnyomták pénzzel - mert aranyos. Ennyi. Ez olyan mintha egy beteg kisgyereket, tegyük fel rákos, csinál valamit. Akármilyen szart is csinál, senki nem fogja azt mondani, hogy ez szar, mert szegény kisgyerek. 
Durva példa volt, de Bieber is azért menő mert ez a társadalmilag elfogadott. Mint ahogy a sör is egy vicc. A sör nem finom. Pont! A sört azért iszod, mert sör, és nem azért mert szereted.
Még mindig nem tudtam kilyukadni a lényegre. Justin is menő, és mivel minden csajnak a barátnője őt szereti - mert az menő - ezért minden más csaj is őt fogja szeretni. Ez egyfajta öngerjesztő dolog.

Ha sokat hallgatsz/csinálsz valamit, akkor elhiszed hogy az normális, hogy az jó. Ezt most Bieber gyerektől függetlenül mondom. A belső kényszer elnyomja az alapvető gondolatokat és véleményt. Ha te azt mondod hogy az egyterű kocsikat szereted, akkor egy idő után furán néznek rád. Mert ugye mindenki a piros sportkocsikat szereti. 
Értitek a lényeget.

A média további szerepébe, és a kultúra fejlődéséről most nem akarok véleményt írni, mert az még 3 oldal lenne.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.