Elég zsufi volt ez a pár napom. Főleg meg minden összejött. Judit ugye itthon volt megint a hétvégén és ma ment el, meg közbe Balaton, meg most hogy hazajöttem, most még egy kis dolgozgatás is volt. 
Nem unatkoztam na. Most kezdem magam utolérni, de még mindig nem intézkedtem a következő munkám ügyében, pedig Ikrény már 2 szer is szólt - amit innen is köszönök neki ;)

Holnap megint beindul az élet - mintha valaha is leállt volna - mert mint kiderült: apu szabadságon van. Akármennyire is pihenés volt a Balaton, azért reméltem, hogy lesz pár nyugis napom most itthon, amikor tudok picit arra koncetrálni, amire én akarok.
Ebből persze nem lesz semmi, mert holnap kiássuk a kerti kutat. "ha nem végzünk délelőtt, akkor majd délután folytatjuk".
Ez rendszerint úgy néz ki, hogy ami nálam hajnal, az apunál reggel. Szóval 7:30 és 8:00 között kelés, reggeli és 8:30 ra már lent vagyunk kertet ásni. A másik probléma, az az hogy amit apu kitalál, hogy "pikk-pakk megvan" az rendszerint nehézségekbe ütközik. Menet közben rájövűnk, hogy van valami rejtett akadály, vagy nem jó a szerszám, vagy szimplán nem 2 óra megcsinálni, hanem 8.
Tudom, tudom. Egész nyáron itthon vagyok, és ennyit megtehetek. Nem is ez bánt, hanem az, hogy nem egyezik a munkamorálunk, ezért én tök máshogy oldok meg helyzeteket, mint apu. Ő meg persze nem szól érte, csak hümmög, ami persze nézeteltérésekhez vezet. 
Így aztán pár óra közös meló után már szentségelés van meg lázadás.
Én meg ugye azon akadok ki, hogy ma szólt délután, hogy ez lesz. Az persze mindegy, hogy nekem elvileg lenne találkozóm Nikivel, Bojkival, Vandával - amit ugyan elfelejtett - és még Andival is. 
Megoldás nincs. Majd alakul. Persze rendszerint az a vége, hogy akkor "menj csak..", de persze ez se jobb, mert akkor meg 5 napig nem szól hozzám, meg én vagyok a fasz, hogy nem segítettem. 
Majd jön a live update, hogy mi van.