Ez lett a facebook csoport neve, ha valakit érdekel. Na és akkor most jöjjön a nagy megmondós, elmondós, végignézős értékelés arról, hogy milyen is volt.

Első körben ugye 23:00 kor indultunk, ami utólag visszanézve kurva nagy hülyeség volt. Ugye egész nap fent van az ember, és ugye 23 környékén már aludni szokás menni, mi meg ilyenkor indultunk. Aki nem tudná, hogy miről beszélek annak, mondom, hogy az út kb 18 óra pihenők nélkül, kb 20-21 óra pihenőkkel, és mi kb odaértünk 25 óra alatt. Ez abból adódott, hogy mi Romániában még 10 szer eltévedtünk. Nade ne ugorjunk ennyire előre..

Megvártuk mig mindenki megérkezett, a csomagokat is sikerült becihelődni a buszba, szóval lassan sikerült tényleg elhelyezkedni. Persze ahogy azt nagyon sokat eltervezték, rögtön piás üvegek elő, dumaparti és persze ment a zene telóról is - afféle raj módon.
A legmenőbb szám nem volt más mint a we no speak americano Jolandától..

Még a Szent István őton voltunk, amikor elfogyott az első üveg házi pálesz. Mondanom sem kell, hogy közbe ment az öblítés sörrel és borral, vagy épp whiskyvel. Én maradtam Cinky pezsgő-cobra kombójánál, de mint említettem sokan a töményebb dolgokat választották.

Ennek persze lettek következményei is. A fiatalabb hölgyek is előszeretettel kóstolgatták a piákat, aminek persze az lett a következménye, hogy kb a 3-4 sorban ülő Martina elővette Vukos mesekönyvét. Erre persze az ott ülő banda hátrajött hozzánk a busz hátuljába, hogy ne kelljen elviselni a szagot. Rebekea nem tudott máshova űlni, ezért Szilágyi ölébe űlt. Mondanom sem kell, hogy a már amúgy is töltött Sziszi ezt nem annyira díjazta, ha mással nem, hát egy kiadós hányással ő is. Itt már jó volt a hangulat, elöl-hátul hányásszag, mi lesz még..?
A sötétben észre se vettük, hogy mi történt, aztán hirtelen nagy szentségelések közepedte Balage is felfedte magát: Szilágyi fejbe hányta! én is szentségelnék a helyében ha a fülemről csorogna a szar. Persze hamar előre ért a dolog a tanári karhoz is a busz elejébe, főleg a szag miatt, meg ugye a kiabálások h "Bazmeg fejbehánytál!".

Pest elött  meg kellett állnunk, nem volt menekvés. Mindenki le a buszról, a háyók maradnak takarítani. Gábor normális volt és segített takarítani, de a kolléganő nem nagyon mutatott aktivitást. 
20 perc röhögést és "és azt láttad.." után összehívták a bandát. A - félrészeg - tanári kar elmondta hogy mit képzelünk mi ilyet, meg a buszon vannak rendszabályok. Ez jogos is volt, csak fura volt olyan tánároktól hallani, akik előtte 10 percel még borgőzben ültek. A hányás után már sokkal szigorúbb volt a légkör a buszon, mindenki nyugisan ült, talán még aludtak is páran. 

A busz inntentől nyugis volt, inkább már az utazás érdekelt minket. Hamarosan el is értünk Erdélybe, ahol ugye tömérdek programunk volt. Kezdett is megmutatkozni, hogy milyen is lesz ez a nagy kirándulás. Először nem is tudom hol voltunk, de talán városba mentünk szobrokat nézni. 

Most mondom, hogy a legtöb hely nevét nem is tudom, mert ugye nem volt programterv, és basztak elmondani, hogy hova megyünk, ezért inkább random szinten néha kiszálltunk a buszból, felmentünk a várba vagy épp egy templomba és jól megnéztük.

A lényeg hogy ahogy leszálltunk az első helyen rögtön nyilvánvalóvá vállt, hogy ez már a keleti része Európának. Az utcák szemetesek, a házak omladoznak, kóbor kutyák és lerészegedett fazonok az utcán. A minőségi autómosást hirdető tábla mögött szakadt ruhás cigók - csak semmi rasszizmus - mosták a lepukkant Daciakat pár járólapon az udvar közepén. Elég fura látvány volt. Mondhatnám úgy is, hogy bizarr, vagy egész egyszerűen: undorító.

Az viszont látszott, hogy a város központokban azért igyekeztek odafigyelni arra, hogy hogy nézzen ki a város. Ezt mondjuk kisebb, nagyobb sikerrel sikerült elérni.. 
Volt fényképezés, meg körbemenés, meg ilyenek, de igaziból nem volt semmi olyan ami hűde durva lett volna. Ott is voltak szép templomok, meg piac, meg fura emberek, pont úgy mint itthon, vagy akárhol máshol. Azt hiszem az emberek többsége azért megy külföldre, hogy megnézze az ottani érdekességeket, de engem soha nem tudtak lekötni holmi emléktáblák - főleg mert a feliratról rendszerint úgy se derül ki, hogy honnan kéne tudni róla valamit.. - na meg temlomot is látott már az ember. Ennek ellenére néha még én is körbenéztem, meg persze ment a körbefényképezés, hogy legyen mit mutogatni itthon a partifotókon kívül.

De nem ez volt a lényeg a város nézésekben. hanem az, hogy nem a buszon kellett ülni végre. Az elbuszozgat, meg mit tudom én, de mikor már 10 órája utazol egy 60*60 as alapterületű helyen, akkor már nem annyira érdekel, hogy kinek a milyen szobra van a téren. Sokkal inkább az, hogy hol van hideg ital, és hogy mennyi ideig marad még nyújtva a lábad.

Most mondom hogy a programokról nem fogok sokat írni, mert nem nagyon lehet mit. El is mondom, hogy miért: a program nagyrésze random volt. Ez alatt azt kell érteni, hogy kb 2-3 hét alatt lett összeállítva ezért kurvára nem volt szisztematikus. A legtöbb helyre odamentünk és vagy tudtak fogadni vagy nem. Vagy volt kaja, vagy nem.. Szóval elég érdekesen alakultak a programok. 
Déva vára nagyon szép volt pl kívülről. Felmentünk a hegy tetejére - 30 perc várakozás a 40 fokban míg sorra kerülsz - és mikor már fent vagy, akkor szembesülsz vele, hogy bazmeg, hát itt nem is lehet bemenni, csak körbenézni, mert épp renoválják a várat. Ez persze nem nagyon érdekelt minket, mert a táj szép volt és volt hideg sör a büfében.
A dolog mondjuk érdekes fordulatot vett, mikor kiderült, hogy  a felvonó beszart. 20 perc para, aztán megjavították. Lefelé menet azért érdemes volt figyelni az arcokat...

Mint mondtam a programok elég szarul voltak megtervezve, de az alap

BAZMEG! NEKEM EGY ÓRA MÚLVA ÉVZÁRÓ ÉS EGYSZÁL GATYÁBAN VAGYOK! AZ ISTEN B+!

Majd jövök..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.