Voltatok már valaha oxigénhiáynos állapotban?
Na nem arra gondolok, aki mondjuk náthás, vagy asztmás, vagy ilyesmi, hanem mikor tudatosan vagy oxigénhiányos..
Hát gondoltam, hogy nem.
A legjobb az egészben hogy minden elcsendesedik körülötted, miközben az érzékszerveid felerősödnek és arra az érzékszervedre tudsz koncentrálni amelyikre akarsz.
Imádom mikor csak egy fülessel tekerek és le se szarom, hogy mi van körülöttem. Csak tekersz és dübörög a zene a füledben. Minden tekeréssel beleszédülsz, mert már 12 perce 35km/h fölött tekersz egy zsúfolt utcában. A félig eszméletlen állapotban nem érdekel, hogy épp mikor ugranak ki eléd, vagy hogy mennyire veszélyes egy padkának nekitekerni 30km-el kanyarodva. Nem számít. Az adrenalin meg közbe hajt és nem engedi hogy megállj.
Aztán jön egy pár másodperc lassú rész a zenében, csak egy kis dobpergést hallasz, de azt is a mélyebbik fajtából, aztán újra felpörög.

Imádom.
És mikor megállsz, csak akkor ér utol a fáradtság, de akkor annyira, hogy nem tudsz megállni a lábadon. Tényleg nem. Összeesel a bringád mellett és nem érzed a combjaid és a lábfejed. Ilyenkor még nem is izzadsz. Kicsit se. A test ilyenkor még nem fogja fel, hogy mi történik körülötte, csak próbája felvenni a lépést - kisebb/nagyobb sikerrel.

10 perc pihenő után már fel tudsz állni, de a kezed még mindig remeg. A féktárcsa még langyos az apró fékezésektől. És közbe elkezdesz izzadni is.
Bringa letesz, garázs bezár, kulcs eltesz, poló levesz, víz megnyit, zuhanyba be.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.