Alterblogon volt ma Bence nagyszerű cikke. Annyira jó, annyira durva, annyira igaz és annyira megdöbbentő a kritika hogy muszáj volt ide is kiraknom. Pintér Bence egy félisten! Ez már biztos. Ez a cikkrészlet meg mintha a mama szájából hangzott volna el. Egy nap mamával. Katt a szövegre ha érdekel a teljes cikk.

Pénteken boldogan ébredtem, fütyörészve indultam a mosdóba. Lassan eljön az én napom. Nemsokára itt az idő. Aztán eszembe jutott, hogy a tetves kölcsönöket nekem kell visszafizetnem a paraszt Pityu után, és nem tudom, hogy mondjam meg a többieknek. Sebaj! Eljött a várva várt óra! Megérett az idő a változásra. Győzelemittasan vettem a kezembe egy narancsot a tálból, kezet ráztam az éppen felébredő lakótársammal, aztán két kezemmel nagy V-t formázva kiléptem a lépcsőházba, ahol az a hazudós háromperhármas Laci bácsi feküdt a járókerete alatt. Na hál’ istennek már, hogy ez is kitörte a gerincét, gondoltam mosolyogva, és átlépve rajta beleharaptam egy jó nagyot az érett narancsba. Ez a jó, csak ez, csak a narancs.
Szombaton felébredve feltérdeltem az ágyon, és csukott szemmel elmondtam három Miatyánkot és két Üdvözlégyet. Szobámból kisétálva kezet ráztam a lakótársammal. A vécén ülve olvastam pár sort az Evangéliumból, és arra gondoltam, a mai kölyköknek sem  ártana egy kis bibliai erkölcs, meg egy-két tockos az iskolában, akkor talán nem lennének belőlük füves buzeránsok, mint a kettővel fölöttünk lakó. Kinézve az ablakon láttam az Isten országát, amin most a Sátán uralkodik. Itt az idő. Hiszem. Remélem, eleget imádkoztam érte.

Ajánlom figyelmetekbe Bence többi cikkét is alterblogon.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.