Mivel most épp törit kéne tanulnom ezért gondoltam, hogy feljövök és valami koholt témában írok egy legalább 2 oldalas posztot.
Az utóbbi időben arra lettem figyelmes, hogy hamar lezárom a beszélgetéseimet msn-en. Nem tudom miért.. Jó persze van olyan is aki irritál, de most nem ez a lényeg.

A dolog alapvetően abban nyilvánul meg, hogy nem szeretek feleslegesen közhelyekről beszélgetni senkivel. Tök szar érzés mikor kb mindkét fél tudja hogy már öt perce el kellett volna köszönni, de mégis itt vannak még mind a ketten.
Meg amikor elfogy a téma. Csomószor előfordul velem, hogy beszélek valakivel, és akkor kb 10 perc után egyszerűen nem tudunk mit beszélni, de azért ő próbálja fenttartani a beszélgetést holmi "és egyébként hogy vagy?" kérdésekkel, amiről szintén tudjuk mindketten, hogy úgyse érdekli, és úgyse fogok rá érdemleges választ adni, max azt hogy "jól". Külön cselként néha bevetem, hogy csak azértis leírom hogy mi van velem a legdurváb részletességig. Ilyenkor persze nem tudnak mit kezdeni vele, és rájönnek, hogy tényleg nem érdekli őket, hogy mi van velem. Az értelmesebb ilyenkor visszakérdez, hogy azért írtam e le mert tudom hogy úgyse érdekli? Az ostobább általában elintézi egy (: smileal.

A legkínosabb persze a befejezés. Régen mindig úgy gondoltam, hogy milyen égő lehet az ha hirtelen lelépek, mert az mekkora bunkóság már. Aztán változtak a dolgok, és rájöttem, hogy minek kívánjon az ember 5 soron keresztül jóéjszakát, mikor egy sorban egy bye-al is megteheti mindezt. Persze nagyon fontosak a speciális karakterek is, mert annélkül - Andi az annélkül egybe van -  nem élet az élet, és elköszönés közbe is legalább hármat kell használni különben megsértődnek. Nekem is van 4db spéci smile és néha használom is - főleg mert a gyári ikonok annyira emoticonok hogy tudsz vele mosolyogni meg "hú de szar" képet vágni, de a köztes érzelmek kifejezésésre gyakorlatilag haszontalanok. Az abszolút mindenre jó smile az a sima kettőspont zárójel. Akárhova akármikor.

De nem erre akartam kitérni, hanem arra, hogy mostanában ezeket s használom, csak "byebye" és kész. Iksz.

Volt aki konkrétan megkérdezte, hogy bajom van e vele, mert ilyen bukó vagyok hoyg csak így egy köszönéssel lelépek. Aztán 5 perc kiselőadásban kifejtettem a véleményem az ilyen képmutató köszönésekről és akkor megértette, hogy mi a helyzet.
A másik érdekes dolog amit észrevettem, az az hogy reflexszerűen búcsúztam. Majd besz, byebye, jo8, muffin. Haverok nem kaptak sütit, de ott is ez. Aztán itt döbbentem rá, hogy mi a fasz ez bazz? Minek ez? Nulla érzelem, akkor meg mire jó..?

Kivételek persze vannak. Van akinek tényleg szívkből kivánok szép estét, és azért írom neki hogy (HL) mert így is érzem. Nem, nem csak Nikiről beszélek, de nyilván ő az elsődleges.

Aki hasonlóképpen érez, vagy érzett valaha az dobjon egy plusz jelet itt a szivecske mellett.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.