Hát nem sok jót mondhatok el.
Lidlbe nem mentem, ráfogtam arra, hogy az én állapotomban nem túl jó ötlet. Apu nem vette jó néven, mert dután meg azért sikerült elmennem vendelinbe.
Mamánál az ebéd jó volt, bár ő is nagyon vigyázni akart rám, és a kaja ismét főtt risz volt, ugyan most csirkével, de olyan szárazra sütötte, amilyenre csak tudta, szóval nem volt feltétlen nagy lakoma. Viszont beszélgettünk.
Vendelinbe nem nagyon tudtam mit kezdeni magammal. Andival nagyon jó volt beszélgetni, de azt hiszem ott kellett volna lezárni a napot. Első érdekő vendég Niki volt. Kicsit kínos volt, mert nem nagyon beszélgettünk és szerintem Andi is érezte, hogy ő a mentsvárunk. Nem akarom hogy ez így maradjon, szóval erről még lesz szó. Mindenesetre elég kínos volt és elég szarul éreztem magam.
Hamarosan gyűlt a nép Bence születésnapjára, de nem éreztem magam a helyzet magaslatán. Elég sok embert ismerek, de egyiküket se annyira hogy tartalmassat beszélgessek velük. Gery meg ide oda rohangált. Balázs ugyan ott volt de ő pont ugyan olyan kirekesztett volt mint én. Ja meg ugye az volt rossz, hogy 15 emberre sikerült 2db 4 személyes asztalt foglalni, és még csak székeket se nagyon lehetett odahúzni, mert a bejáratnál voltunk. Mi a pultnál voltunk - még kontrasztosabb kívülállók lettünk. Aztán jött az ötlet, hogy nem erőltetjük tovább a dolgot, majd jól átmegyünk Rómerbe és majd jön Vanda és Adél és minden happy lesz. Balázs jött velem, átértünk leülünk, pia, laptop. 2 telefon: Vanda elaludt, nem tud jönni, Adél még vonaton, de valszeg ma már nem jön. Kapufa! A remekbe szabott menekülési terv romokban. Szervezés megint nulla. Kicsit úgy éreztem mint a kertipartik elött, mikor kiküldök 50 meghívót és 5 ember írt vissza, abból is négy hogy nem jön. Viszont holnapra megbeszéltünk egy pót találkozót - még irnom is kell Vandának, el ne feljtsem!
Vissza vendelinbe. Még jobban tele lett, sehol nem tudtunk leülni, szóbval 10 perc tipródás, meguntam. Mi voltunk a bukottak, mert senki nem jött el a Rómerbe - mondhatom sokatt dobott az önbecsülésemen még. Aztán meguntam a picsába, úgy voltam vele, hogy ha 2 asztalra vagyunk tizenöten és ugyse ismerem a felét akkor talán nem itt a helyem. Majd hazamegyek mert jobb lesz. Hazafelé még gondolkodtam, még szarabb lett.
Itthon se volt semmi. Apu még csak azt se mondta, hogy fapapucs. Anyu meg szokás szerint baszik ránk, szerintem azt se tudja hogy nem voltam itthon.
Próbáltam facebookon szocializálódni, nem sok sikerrel. Msnről is mindenki eltűnt. Tökéletes. A nap végére most azt érzem hogy hova tovább? Lefekszek aludni a picsába, de nekem még ez se megy, mert nem vagyok állmos. Próbáltam chipset enni, de délelött elharaptam a nyelvem és kurvára fáj, szóval chipset se eszünk és igaziból mást se. Holnap talán jobb lesz.
Remélem mert 2 napja nem vagyok jó formámban és az egyetlen ember akire hivatalosan is számíthattam volna, neki tegnapelött mondtam hogy szüneteltessük. Nagyszerű.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.