A megszokott bőr székemben üldögélek miközben azon elmélkedem, hová süllyedta  világ? Minden percben másra gondolok, és közben a "stay focus" felirat lebeg elöttem, de már semmi haszna.. Olvasgatnom kéne holni 100 éve meghalt költőkről, de a sorok csak átsuhannak a fejemen, nyomok nélkül, nincs mese ebből puska lesz.
Igyekszem menekülni a körülvevő világból, és másfelé kacsingatok, de sehol semmi. Ilyen nap ez a mai.
Elém tárul a világ, s itt se találok kedvemre valót, minden kattintással idegesebb vagyok, és már csak abban reménykedem hogy ha idetévedek, lenyugszom.
Magam elé tekintek és a kék háttéren futkorászó fehér sorok csak egy kifogyott mustáros flakont próbálnak eltakarni. Ha az asztalom másik sarkára nézek, egy másik flakon szemezget velem, de már ez is üres.
Tán valaki itt vacsorázott? Ilyesmi. Pár flakont találok, amit minden érintéssel tovább gurulnak, és nagy zajt csapnak a csendben, mintha csak azt akarnák hogy kimenjek még egy üveg borért.
Vagy inkább vörös pezsgő..?
Vér csurog le a kezemről, s cseppenként koppan a földre, ahol már szinte megszáradt társai várják. Fehér polómon vérfröccsenés maradéka alvad. Nincs kiút. Elvérzek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.