Most nem lesz semmi homályos dolog, nem lesznek ismeretlen hülyenevű szereplők, én leszek meg a többiek.
Tegnap elég cefetül voltam, nem tagadom, főleg olyan dolgok miatt, amiket befolyásolhattam volna, ha felérek hozzá, vagy ha tudom, hogy ez lesz a következménye. Vagy mondjuk ha csak szimplán előre gondolkozok. Nem ez a lényeg, ma már széjjel voltam miatta, csak úgy mint tegnap, ma már nem akarom elbaszni vele a kedvem. És még most is elismerem hogy én is okozója vagyok, de nem akarok vele most foglalkozni.
Tegnap este beszéltem sok emberrel. Volt akitől megkaptam a magamét, szarul is esett na, de legalább valaki a szemembe mondta, hogy egy megátalkodott fasz is tudok lenni ha akarok. Aztán meg volt aki azt mondta, hogy más ne ítéljen, amíg magába nem néz, meg hogy én jó gyerek vagyok. Aztán rájöttem, hogy utóbbi  csak mese, hogy jobban legyek, ugyan volt benne igazság, de azt hogy az vagyok, aki, jobban magamra vettem.
Igaziból bosszantó az, hogy az leszel, aki soha nem akartál. Ez még cikibb, ha mások világítanak rá, mert ezek szerint nem csak te tudod magadról.
Aztán előkerülnek a barátok is. És azok állnak melléd a sok rosszban akikről nem is gondolnád, akiről meg azt hiszed, hogy majd megvigasztal, vagy azt mondja “semmi gond, majd jobb lesz”, na azok a szemedbe mondják, hogy le vagy te szarva.
Aztán meg arra is rájössz, hogy a szép cukormázas felszín alatt ott van az a világ, amit nem ismersz. A baj ott kezdődik, vagy igaziból nem is baj, csak azt tanultad, hogy “hazudni bűn”, és közbe mindenki hazudik. Mindenki. Még a felnőttek is.
Elég volt a gondolatmenetből. Kommenteket nem kérek se ide, se máshova ehhez a témához.