A kirándulás már érdekesebb volt, mivel már az út elején tisztázódott, hogy nem fogunk rendesen elférni a kocsiban -  ugyanis a hajó eggyes részeit is le kell vinni magunkkal, ezért szűkösen fértünk el. (három soros mondat! aztakurva!)
Az úton lefelé volt téma. Ricsivel eldumáltunk, főleg mivel ő is Jedlikes. A csajok nagyon csöndesek voltak. Ági mondjuk azért, mert nem birja az autót és ezért a hányás szélén állt minden bukkanó után. Niki meg elöl ült, ezért nem folyt bele annyira a beszélgetésbe. 
Zoli bá vezetett, ami hát elég "dinamikus" volt. Győr-Szigliget 90 perc. 
Nem tudom normális emberek mennyi idő alatt teszik meg, de az még rémlik, hogy mikor mi mentünk Ildi nénivel, kocsival szintén, akkor több mint 3 óra volt. 

Amíg oda nem értünk addig nem is tudtam, hogy mivel megyünk, vagy hogy hova megyünk, vagy egyáltalán semmit.
Ahogy odaértünk barátságos környezet, enyhe szellő, füves placc, asztaloknál beszélgető emberek és persze vagy 30 vitorlás a kikötőben. Még Sváby Andrást is láttuk - igaz kisség szétesve: hetes borosta és sörhas.
Az első feladat egy kiskocsi szerzése volt, amivel be tudtuk vinni a mólóra a csomagjainkat. Így azért jóval könnyebb volt. Vittünk be pár fa padlólapot is, ami még hiányzott  a hajóról, meg egy adag szerszámot. Konkrétan két kurva nagy táskával. Az egyik az a hivatalosan is szerszámoknak kitalált táska volt, a másik meg egy sima interspáros táska.
A szerszámos láda arról híres, hogy vannak externalparts-jai, amikről én nem tudtam, hogy külsők, és nem belsők, ezért mit sem sejtve adtam fel a hajóra. Nem meglepő módon rögtön szétesett és sikerült beleesjteni 300db csavart a vízbe. 
Na mondom fasza. Itt az új gyerek aki még béna is, és elszórja a drága csavarkészletet.

Itt láttam meg a hajót is először. Elég durván nagy volt. Nem számítottam ekkorára, talán azért mert a legutolsó hajó, amivel vitorláztam az harmad ekkora volt. 

A hajón volt amúgy minden. Még hűtő is - ami számomra érthetetlen módon csak a kikitőben üzemelt 220V-ról, holott volt rajta 12V-os üzemmód is.
Gyors szerelés után útra készen álltunk délre.

Az első nap elég fura volt, mivel nem nagyon sütött a nap. Viszont szél az volt rendesen, szóval lehetett hajtani a gépet rottyanásig. Niki teljesen megszállott lett, mikor Zoli bá felajánlotta, hogy ki akar vezetni. Végig Ricsivel versenyeztek, hogy ki tud gyorsabban menni.
Mert hogy volt ilyen menő mérő is a hajón. Digitális meg minden ami mérte még azt is, amit nem akartunk. (vízhőmérséklet, átlagseb, sebesség, vízmélység, stopper, maxseb, összkm, napikm)
A nap végére azért már jó időnk volt. Még a naplementét is megnéztük, ami utólag nagy hiba volt. De erről majd az episode 3-ban :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.