A fent említett blog olyan dolgokat vet fel kérdésnek, amikről már mindenki gondolkozott csak még soha nem jutott el odáig, hogy meg is oldja a kérédéseket, vagy hogy komolyabb kutatást végezzen ezek megválaszolása érdekében.
Bálinttól kaptam a linket, szóval neki megy a köszi. Nekem amúgy nagyon bejön a blog, így első olvasásra. Sok érdekes dolog van rajta és nem egy tiniblog - végre.

Idéznék pár gondolatot a blogból, hogy még jobban megjöjjön a kedvetek.

A minap a végtelenről néztem egy filmet (magyar olvasnivaló is van a témában), és felvetették benne azt az ismert gondolatot, hogy ha az Univerzum végtelen, akkor minden, ami fizikailag lehetséges, megtalálható benne, mert a végtelen térben a részecskék minden lehetséges formában összeállnak. Vagyis például a Földből is végtelen számú példány van, köztük olyanok is, amelyek pontosan ugyanolyanok, mint ez, ugyanazokkal az emberekkel, tárgyakkal.

A másik lehetőség az, hogy az Univerzum nem végtelen. Ebben az esetben viszont ott a kérdés, hogy mi van rajta kívül, és ha semmi, akkor hol vagyunk mi az Univerzumunkkal? Az egész a semmiben lebeg?

Éppen arról olvasgattam, hogy a WC tetejét le kell csukni, különben a bacik rárepülnek a fogkefére, ha ugyanabban a helyiségben vannak, amikor eszembe jutott, hogy nemrég az amerikaiak arról témáztak egy fórumban, hogy mit tartanak különösnek Európában, amikor ideutaznak. A szokásos dolgok mellett arra is fény derült, hogy idelátogatva megdöbbenve szembesülnek az itt sok helyen megtalálható német típusú WC-vel, ahol először egy polcra kerül a végtermék a kagylóban, ahonnan csak a végső fázisban sodorja le a vízzuhatag, ahelyett, hogy annak rendje-módja szerint egyből a középen kialakított lyukba pottyanna.

Hirtelen én sem tudtam, milyen szempontok motiválhatták a nálunk is eléggé elterjedt német típusú kagyló tervezőit, ezért érdeklődő ember lévén bevetettem a Google-t a probléma megoldására. A tervezési különbség magyarázatának keresése közben kiderült, hogy ahol a téma előkerül, ott az amerikaiak a kommentekben hüledezve számolnak be első találkozásukról a botrányos szerkezettel. Egyesek például először fordítva akartak ráülni a WC-re, hogy úgy történjenek a dolgok, ahogyan megszokták. Mások horrortörténeteket mesélnek a gyenge vízfolyamról, ami nem tudott megbirkózni a súlyos teherrel, és ezért taszigáláshoz kellett folyamodniuk.

Azt hiszem ennyi elég lesz. Ha kedvet kaptatok, akkor tessék ide kattintani, hogy odakeveredjetek.