Velem még nem volt ilyen, de annyira megmosolyogtatott, hogy gondoltam veletek is megosztom. A legjobb az egészben, hogy simán a szemem előtt van ez a fajta érzés, és ez a reggeli hangulat, amikor full másnaposan még kimész a mellékhelységbe. Nem ragoznám, olvassátok.

Madár

Nem tudom, ki hogy van ezzel, de tegnap sikerült lehánynom a saját farkam.

Ülsz a trónon, vársz a megváltó csobogásra, aztán hirtelen a gyomrod bemondja az ultimót, és érzed, hogy bár ebédeltél egy keveset, de utána megittál másnaposság ellen 7 gyógysört, amik valami oknál fogva nem nagyon segítettek, és a jóleső ürítés hirtelen átvált rémes szédülésbe, és a sok sör meg az két darab pulykafasírt, aminek az ízét érzed valamiért a torkodban 4 órája, egyszerre csak kíváncsiskodni kezd a napvilág felé, és aztán érdeklődve nézed, ahogy a jobbra érdemes madarak kibucskáznak a pofádból, és rázuhannak a pöcsödre, pedig egyenesen bele kellett volna röppenniük (a pulyka szárnyas, nem?) a vécékagylóba, te meg csak ámulsz, hogy milyen kurvaisten szórakozik veled, mert a makkodon gellert kapott egy darab madár, és úgy pörög bele a vízbe, és ha nem érzenéd magad rettenetesen, hát még ki is röhögnéd ezt az egészet, de ehelyett csak ülsz és vársz, hogy elmúljon az egész, aztán remegő lábakkal lehúzod a vécét.

Aztán pár perc múlva eszembe jutott, hogy éhes vagyok és ki kéne nyitni még egy sört, hátha.

A történetet innen kölcsönöztem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.