Karácson előtti utolsó nap. Most jönne, az hogy de izgi, meg jaj vajon mit kapok, de semmi ilyen nincs a képben. Még ha nem tudnám, hogy miket kapok.. Anyutól kb. tudom, meg már kaptam is tőle előre, szal nem lesz nagy lepődés, aputól is megkaptam már, Klautól is mamától is, aki igaziból még kérdéses az Judit, Andi, meg nagybátyámék, de tőlük se várok sok jót..
Szóval semmi hangulat. Meg persze tök bosszantó, hogy holnap van a nagy nap, mindenki készülődik, meg ilyenek és akkor a végén meg úgy sincs semmi. Holnap is az lesz már látom, hogy koránkelés, gyorsan boltba futás, mert biztos elkapkodják a 20e db kenyeret, aztán meg fát gyorsan faragjuk be, meg gyorsan hozzuk fel, meg díszítsem fel, utána meg még ebéd, meg kaja, meg süti, meg jaj, rend legyen ám, és akkor az a vége, hogy dután 1kor minden kész és este 6-7 ig helybetopi mert semmi dolgunk nincs.
Nem lenne sokkal jobb, mindent nyugisan intézni..? Felkelni 9-10 kor, megreggelizni, csinálni valami ebédet (de nem is kell mert már 3 napja főzünk, meg kocsonya, meg füstölt ez, meg az, meg kacsa, meg anyámkinja..) Dután fát felhozni, persze csak a jól megérdemelt alvás után, és akkor dután 3- és 5 között feldíszitjük a fát, mindenki rendbe szedi magát, és jöhet a nagy meglepődés, hogy mindenki azt kapta, amit kért két héttel ezelőtt..
Na mind1.
Viszont ma megtaláltam azt a mézeskalácsot, amit még Andival sütöttünk tavaly. Igaziból sok különbség nincs a jelenlegi és az akkori állapot között. Most is pont olyan kemény, mint volt. Persze tök ehető, de érdemes tejbe mártogatni, vagy valami, mert egyébként bajokat okozhat. De én pl egész dután azt ettem.
Rájöttem arra is, a mézeskalács révén, hogy a mi házunk tulajdonképpen egy időkapszula. Akkora kupi van, hogy valamit leraksz és csak pár év múlva találod meg. Mint pl a mézeskalács. Ilyenkor mondjuk tudnék értékelni egy rekesz elhagyott sört, vagy pár elgurult szivart.
Apropó kupi: anyu ugye most nekiállt rendet rakni, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy ha nem akkor nem férne el a fa. Namost! Az a probléma, hogy úgy megtetszett neki a nagy rend, hogy annyira otthon érezte magát benne, hogy nekiállt kreatívkodni, és most megint az egész szoba tele van gyöngyökkel, meg szalvétákkal, meg masnikkal, meg ilyen hasonlóan kurva fontos dolgokkal. Még az is lehet, hogy a fa az én szobámban lesz, nem a nappaliban anyuéban.
Tegnap este meg söröztem. Tudom, hogy ez már kurvára nem tudéj, de most benne vagyok a mesélésbe és most azért is végig kell olvasnotok. Vettünk a boltba sört és önkényesen fogtam magam és vettem magamnak egy Heinekent. Ami tök jól hangzik, mert én rendszerint azt szoktam inni, de istenre esküszöm ennek más ize volt. Pontosabban azt kell mondjam, hogy a 0,3l nek más íze van, mint a 0,5l nek. Ki érti ezt? Mindenesetre azért megittam, csak nem volt annyira ínyemre.
Aztán meg tegnap este megint nekiálltam htmlkedni egy kicsit, mert arra jutottam, mint azt már írtam, hogy a blog majd egyszer csak elköltözik és ugye ahhoz át kell írnom ezt a designt a másik blogmotorra. Most sikeresebb voltam mint legutóbb, mert akkor csapkodás lett a vége, és a halál faszára küldtem mindenkit akit kitalálta a honlapokat, most meg 3 óra melóval sikerült egy korrekt stíluslapot összehozni, meg a fejlécet. Ja meg már van content rész (ahol a posztok vannak), csak épp a posztok nem jelennek meg. Vagy megjelennek, csak nem úgy ahogy kéne, hanem mindenhogyan máshogyan.
Még fontos dolog a mai nappal kapcsolatban, hogy ma végre sikerült ülésfűtést venni. Aki olvassa blogot talán már látta, hogy ez volt a 8. alkalom, hogy ülésfűtésért mentem, mert soha nem volt, pedig kellett volna hogy legyen. Szóval végre siker.
Ezzel a lendülettel be is csomagoltam az összes ajándékot amit vettem a szeretteimnek, és tök bosszantó volt, mert eddig az a tudatom volt, hogy egy nagy nagy bazi nagy táska ajándékom van a népnek, amí végülis igaz is, mert egy bazi nagy szatyorba volt, csak épp kurvára nem volt benne semmi. Úgy értem  a zacsi méretéhez képest.. Szóval kiábrándító volt becsomagolva látni az ajándékokat, mert így kevésnek tűnik. De majd becsomagolok pár üres dobozt, tele kaviccsal (paradox) és odaadom anyunak, hogy ezek Maldiv hegyi opálok, amik segítenek a koncentrációban.. Aztán majd ha még akar venni akkor kérek még Lacitól kavicsot a kertből és osztozunk a hasznon..
Asszem ennyi. kezd elborulni az agyam.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.