Fel kéne kelni, de valahogy az istennek se sikerül. Aztán mégis felkelek, de semmi értelme, mert rögtön az első mozdulattal belenyilal a fájdalom a jobb bokámba. Be kellett volna melegíteni futás előtt? Nem tornacipőben kéne futni.? Ugyan már. Kemény vagyok, futócipőm meg nincs. Viszont van nagyon menő nike melegítőm, ami azért jó mert melegít. Végülis ez valahol logikusnak tűnik, csak aztán hamar rájön az ember, hogy ha séta közben nem fázik benne, akkor futás közbe meg hamar melege lesz.
Így futok én. Inkább sétálok.

Valahogy mostanában nem tud lekötni az internet. Az a baj, hogy annyi sok rengeteg információt kapok, hogy nem vagyok képes/hajlandó feldolgozni. Ez tipikusan olyan, mintha kapnál egy 1000 oldalas könyvet, hogy olvasd ki. Biztosan ki lehet, csak még soha nem szembesültél ennyivel egyhuzamban, és úgy látod, hogy kivitelezhetetlen. Csak be kéne osztani, minden napra pár oldalt, de aztán minden nap kapsz egy ugyan ekkora könyvet, és a végén már a faszod kivan, és egyiket se vagy hajlandó elkezdeni/befejezni az elsőket.

Ez persze semmi jóhoz nem vezet, inkább csak azt éred el vele, hogy a végén már minden mindegy alapon dolgozol, ami nem rossz, mert amíg a munka megvan, nincs mibe belekötni, csak a lelkiismeretedet bassza, hogy ma megint nem csináltunk semmi érdemlegeset.
Az egész értelmetlenné válik reggelre, este mégis ugyan itt tartok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.