Ma találkoztam Nikivel és nagyon jól éreztem magam vele. Úgy értem hogy tényleg, pedig igaziból semmi extráát nem csináltunk. Elentünk játszóterezni püspökerdőbe: hintáztunk, meg pihentünk ilyen kötélcuccon, aztán haza és film, és ennyi. És valahogy tök fura, hogy soha nem gondoltam hogy ennyire fogok örülni egy másfél órás filmnek, vagy egy játszótérnek.
"kisebbminthárom"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.