Mindbreak :: Jack Shorean #3

2009.04.12. 21:55

 

Peter nagydarab ember volt akinek mindig kilógótt egy szelet csoki a farzsbéből. Gyakran rá is űlt, de soha nem tanult a hibájából, mindig is dagadt ember volt. Hosszú barna haja volt, mintha picit afrós beütése lett volna, de ennek nyomát a bőrén nem lehetett látni. Első ránézésre úgy tűnt mintha egy nagy gyerek lenne, nagy kiadásban, sok borostával és fura kinézettel, de ennek nem sok jelentősége volt, mert a szakmájában kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Peter génsebészettel foglalkozott, de senki nem értette meg igazán mivel dologzik, mert az orvostudományok ezen ága még a hozzáértőknek is elég összetett.

*

 

Mikor Jacknél megszólalt a csengő nem is godolta hogy Peter lesz az. Jóban voltak, együtt jártak a Harward orvosi karára, de miután munkába álltak nem nagyon tartották a kapcsolatot annak ellnére hogy egy épületben dolgoztak. Egyetlen metségük az lehet hogy  a JEK elég nagy volt, és mivel több szárnyból állt, könnyen el is lehetett benne tévedni.
Mikor Jack kinyitotta az ajtót Peter állt elötte, és először nem is nagyon tudta hova tenni a még a futás utáni fulladozással küszködő barátját, de mint jó házigazdához illően: beengedte és hellyel kínálta.
Miután Pet kifúta magát és elővett egy doboz gyűrött, puha papírú munkáscigit a már leélt zakója belsőzsebéből, magyarázni kezdte Jacknek, hogy Lynette miatt jött...
Jack felkapta tekintetét és aggodalma közben, hogy mi történhetett Lynettel, ami még Petert is futásra késztette, közbe körbenézett hogy vajon Carrol itthon van-e, és vajon tudja-e egyáltalán hogy ki az a Lynette...??
Carrol beugrott egyik barátnőjéhez Sarahoz, akit még korábbi munkahelyéről ismert. Sara jól ismerte Jacket is egy korábbi kapcsolatukból.  Mindezek ellnére Carol és Sara a legjobb barátnők voltak már évek óta.
Jack persze nem tudta hogy Carol nincs otthon, mert a csengetés elött épp a jólmegérdemelt délutáni sziesztáját töltötte kedvenc, világosbarna, gombokkal behúzott kanapéján a napppaliban.
Szeretett itt aludni, mert a kintről beszűrődő délutáni napfényben könnyen álomra tudta hajtani fejét.

Miután csaknem biztossá vált hogy Carol nincs otthon Jack tovább kérdezősködött Petertől, hogy mi a baj, és miért rohant ennyire.
-Lynette ma nem jött munkába! -mondta Peter, még mindig levegő után kapkodva.
Jack legszívesebben kivette volna a szájából a cigarettát, hogy hamarabb magához térjen, de inkább nem nyúlt oda.
-Tudom hogy nem ment - mondta Jack- én is beszéltem vele a napokban - ez alatt Jack természetesen a hirtelen elkapott csókon gondolkozott - és nekem azt mondta, hogy valamilyen családi dolog miatt nem jön ma be.
Csodálkoztam is rajta, mert a Hayes ügy aktái hozzá kerültek először és mindenki az után kiváncsiskodik az osztályon, de ő inkább elment pihengetni. Szóvá is tettem neki, de csak nevetett..
-Nem ez a lényeg Jack.. Ezt nekem is mondta, de mi megbeszéltünk egy találkozót a családi dolgai után, mert állítólag pont a Hayes ügy kapcsán talált valamit.
-Ezek szerint mégiscsak elolvasta azt az aktát..?
-Gondolom...
Nem tért ki rá konkrétan, hogy olvasta-e, csak a folyoson szólt utánnam, hogy hagyott nekem egy üzenetet az asztalomon a Hayes üggyel kapcsolatban.
-És mi volt az asztalon.
-Semmi. Épp ez az ami aggaszt.
Csak a te címed, és annyi hogy "Jack érteni fogja.."
És a találkozó helye, ideje. A West Garden teraszán találkoztunk volna, de nem jött el..
Aztán egy rejtett számról kaptam egy sms-t a telefonomra, hogy menj Jackhez.
Próbáltam visszahívni, de a rejtett szám miatt "nem kapcsolható" volt.
Azt reméltem, hogy te majd felvilágosítasz miről is van szó...

A bejegyzés trackback címe:

https://weinie4.blog.hu/api/trackback/id/tr101996766

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása