Kint ülök a krertben és azon gonodlkozom hoyg a nap vajon miért bújik a felhők mögé...??? Mire a válasz előtűnne a semmiből már alszom és a pucér tangás lányok egy bogarat mosnak. A habok közöt nincs helye semminek, csak egy-egy sunyikacaj hangzik el. Hitler bácsi kedvence is csak mosolyog a dolgon, és néha kacsint egyet a lámpáival. A habos víz lecsorog róla és egy sötét lefolyóba vezet, amely valahova elrejti a dolgainkat. 
Mikor felébredek a buborék pukkan, és ráébredek hogy a lánoyk eltűntek és a kocsi is csak a gondolatom kósza szüleménye volt.
Az álomból csak a lefelyó aggaszt. Több percen keresztül azon vitázok magammal vajon tényleg csak álom volt..???
Elindulok felfelé a napsütésből, de a gonodalatim még mindig egy olyan lefolyó körül forognak ami valami szívárványos világba vezet, ahol még az alma is szivárvány színű.
Mikor beérek a szobámba egy komor világ fogad, amit csak a színes lemezek dobnak fel a falon. Egy halott pasi fexik az ágyamon, és párnám jelzi hogy még él.
Lerántom az ágyról, talán még bele is rugok, és elterülök a helyén. Az EKG továbbra is csak egy jelet mutat. Benyúlok az ágy mögé és azt remélem hogy felnyilik egy kar, amit ha meghúzok egy szebb világ tárul elém. 
De  a kar sehol, én pedig ismét álomba merülök, és csak egy piros nadrágos lány ébreszthet fel állmaival.