A hajnali pirkadat lágy szele az ablak fölött oson a szobába, miközben én még "aléltan zuhanok a mélybe" hogy felébredjek a harmat illatára.
A szememmel halom ahogy az üvegek csörömpölnek, de a kakaskukorékolás csupán álom marad.
Az ingem is magamra ölteném ha tudnék varrni, de a nyekkendő a nyakamban megfojt..
A korai indulás felébreszti az embert és mire az ajtóhoz érek apu oldalbordája megint fentfelejtett valamit..
..végre elindulunk, de az ég könnyeket ereszt utánnunk. 
Az acél úthoz érve a dologok rendeződnek és a kocsiból  az elhaladó tájat szemlélem a csomagtartóból.
Mire odaérünk az acélból beton lesz és a sok ember úgy hiszi nincs menekvés..