Mikkor reggel felébredtem és szemem elég tárult a nagy sötétség, rögtön tudtam h az álom csak most kezdődik..
..nincs kiút..
a félelem értelmét veszti a fák cukormázas lombjai között..
Saját verítékemben ébredek, és még mindig nem tudom ébren vagyok vagy csak állmodom.
A takaróm hűvös és mire a papucsig ér a lábam, már tudom h jeges kín fog eluralkodni rajtam. Egy pillantás alatt rájövök hogy senkit nem érdekeltem este, és tudom h ma kétségek között hagyok mindenkit.
Még most sem tudom mikor ébredtem... ...viszont ma ébren álmodom..