A mai napom egész nyugisan telt, csak az elmúlt két órában sikerült felbaszni az agyamat.
Történt még egyszer régen, hogy vettem magamnak egy okos telefont. Azt gondolván ha veszek egy 70e forintos kevésbé márkás ámbár erősebb telefont, akkor azzal nem lesz baj. Hát de. Itt esküszöm meg, hogy a következő telefonom iPhone lesz. És most minden buziságot félretéve mondom, nem a műmájer duma szól belőlem, de nem hiszem el, hogy veszek bazmeg egy olyan telefont, amibe erősebb vas van, mint a pár évvel ezelőtti asztali gépembe és bazmeg nem lehet vele normálisan telefonálni sem. 

Egészen eddig úgy voltam vele, hogy nem rootolunk, mert hát én szép, és törvénytisztelő polgár vagyok, nem buheráljuk, de ma elpattant a húr, mikor 2 percet vártam (az jobb helyeken is 120 másodperc), hogy bejöjjön a telefonkönyv.
Google felcsap, how to root alcatel ot 995. Persze röpködnek a különböző hack programok. Letölt, elolvas, elindít, telepít, finish. Még egyszer elolvas, biztos, ami biztos alapon, nehogy megfőzzem a telefont, mint egy kedves ismerősöm. 

A dolog itt nem ér véget. Persze a gép nem ismeri fel a telefont, így a rootolás sem megy. Az official global siteon nincs is driver (?!?!?!?!?!?) a telefonhoz, a magyar oldalon van, de az nem oldja meg a problémát. 
Röpke másfél óra bűvészkedés, és semmi. 
Most ott tartok, hogy van egy drága telefonom, ami azon kívül hogy világít a kijelzője, nem való igazán semmire. Van rajta facebook alkalmazás, ami ha betölt lefagy. Van rajt instagram - aki azt mondja, hogy neki nincs, az hazudik - ami betölt ugyan, aztán akadozva fut. Van rajta böngésző, ami hol megy hol nem - mert hogy a 3G az hol van hol nincs.

Persze a hűség két évre köt, most tartunk cirka egynél. Semmi baj.

Hosszú évek teltek el, mióta a napot látta. Így, minden sallang és egyéb nélkül. Kilépett az ajtón és a késő délutáni napfény épp csak megcsillant a háztetőkön és aranyló vörös ködöt borított az egész környékre. A lába elé nézve még megcsillantak a tegnapi eső pocsolyái, de már csak az aszfalt ráncai között futkozott pár csepp.

A kórház ahol élt zárta be. Etelt több mint 25 év, és most újra itt van. Újra kint. Kifelé. A nők hova tűntek? Hova az aggodalom? Hova a teher? 

A taxi már a túloldalon várta. Beszállt és egy száll cigarettát vett elő a bal belsőzsebéből. Az a régi fajta, papír dobozost. Kikocogtatta az utolsó szálat, majd miután a jobb kezével hetykén betette a szájába, bal kézzel meggyűrve dobta ki a csomagolást mint egy megmutatva, hogy még él. Közben lassan hullott belőle a maradék dohány.

- A 33. utcai raktárakhoz... - felizzott a gyufa feje és mély szippantás után felparázslott a vége. A felső kárpitra fújta az első slukkot. Jobb karját, benne a cigivel a lehúzott ablakon pihentette meg.

A sofőr semmit nem kérdezett, csak benyomta az órát és szép lassan peregni kezdtek a centek. A pálya mellett elég nagy nyüzsgés volt. Kiszállt a kocsiból és a zsebéből előkotort egy megtört 20 dollárost. A bal felső csücske leszakadt még mikor kitépte a díler kezéből.

Ott volt már mindenki. 57 év hosszú idő. Ennyi telt el.

Kicsit megy a chill. Újra felfedeztem a zenét. Füles, akvárium, halak, szilikonból dübörög a thievery corporation. A smoke flyaway kicsit megint visszatért. Azt hiszem erre van itt szükség.

Voltál már úgy, hogy teljesen kikapcsoltál, nem kell se film, se program, csak ülsz és megy a jöhet. Át is ülök a babzsákomba. Telefonomat kikapcsoltam, ne zavarjon senki. Ha rajtam múlik még iszok egy kis gint is és tekerek mellé egy igazi, nedves-dohányos, papíros, külön füstszűrős cigit. Amit a szobában ülve szívok majd el. Az ablakban ülve az utcai kandeláber fényénél. Azt hiszem mindenkinek átment az életérzés. 

Remélem. Play