Az elmúlt időszakban azt hiszem a blog sikeresen visszatért a menő tiniblogok sorába. Aki életében valaha blogolt az biztosan úgy kezdte, hogy valami haverja berántotta  rendszerbe és azóta se tud tőle szabadulni. Ez nálam is pontosan így volt. Az egyik haverom volt a nagy blogos és persze ki vagyok én, ha pont nekem nem lesz blogom. 
Szeretném jelezni, hogy ez még akkor volt, mikor még a honlap is csak mutatóban volt, nem hogy még blog. Akkor még nem volt ez menő kérem. Inkább olyan extravagáns felvágós dolognak tűnt, amit senki nem értett. Senki nem értette, hogy mi francnak egy online napló. Ez olyan mintha az mondanád kalóriamentes körömpörkölt. Miért adná ki a világnak valaki a legbensőbb gondolatait, ha azt tarthatja egy fiók alján is?

Lényeg a lényeg, hogy nekem lett blogom és a haverommal együtt napi szinten írtuk, hogy mi történik velünk. Általában csak pár naponta született bejegyzés, akkor is valami olyan színvonallal megáldva, amitől az olvasók fele a haját tépné. Pl. ma lementem boltba tejért. Ez valós. Volt ilyen cím. Akkor persze mindez még nem volt gáz, meg nem volt felesleges. Meg voltunk győződve, hogy ez majd a világ javulásához vezethet (lófaszt!).

Persze a napi látogatottságunk kb. az volt, hogy az osztályból még 3 ember olvasta rajtunk kívül. Abból 1 barátunk volt, 2 meg azért olvasta, hogy a hülye gyerek már megint mit csinált. Poén volt.

Na most pont ezen a szinten vagyunk. Valahol megnyugtató, hogy kezd megint egy normális blog formája lenni a dolognak. Nem akarom magam ismételni, de nagy munkát igényel egy naponta frissülő érdekes blogot fenntartani. Ezért már nem is teszem. 
Az viszont tény, hogy néha jó feljönni ide és megosztani régi emlékeket a még megmaradt olvasókkal. 

Fura dolog, mert azt hinné az ember, hogy sokkal jobb képeket meg videókat kitenni, de azt kell mondjam, hogy nagyon sokat dob az ember hangulatán, ha megoszthat ilyen dolgokat is. Az más kérdés, hogy ha az olvasó meglátja, hogy ez a fasz már megint magáról írt másfél oldalt, akkor azzal a lendülettel kattint vissza facebookra.

Emlékszem, mikor még feltörekvő blogger voltam, akkor a nagy példaképek human és balinto voltak. Azok a csoda mixtapek és wavek... Aztán ahogy balinto szépen lassan kiesett a blog gépezetből mindig azt kérdezgettem magamtól, hogy vajon miért nem ír? vajon miért hagyta abba? miért nincs új wave? 
Mostanra tudom a választ. Megunta, és sok volt a más dolog, ami jobban lekötötte.

Azt hiszem az én blogos hanyatlásom több dolognak is betudható. Akár Nikinek, akár az iskolának, vagy csak annak, hogy túlhajtottam a gépet és most már nem vagyok hajlandó annyi idő áldozni erre, mint korábban. Van más feladatom is. Pedig jó lenne. Tényleg jó lenne. Néha hiányzik is. Most, ahogy látjátok.

Megyek zenélni. Viszlát megint két hét múlva.

 A múlt hét elég húzós volt, mert annyi meló szakadt a nyakamba hirtelen, hogy nem is nagyon tudtam, hogy miként fogok elkészülni.
Végre kész. Pont.

Nem tudom, hogy mennyit írtam eddig Jánosról, a lényeg, hogy ha eddig nem írtam volna, akkor most mondom, hogy János a macskám és kurva jó fej. Mint a gazdája. Mindamellett rossz is. 
Gondolkoztam azon, hogy Alfiehoz hasonló módon majd írok róla blogot, de az már nem lenne izgi, na meg ugye mivel a jelenlegi blogjaimra sincs időm mostanság ezért ez már alapból halva született ötlet. 

János amúgy nagyon helyes. Csupa fekete az egész macska és amellett hogy kurva jó fej, még kurva rossz is. Igaziból szinten minden jelzője mellé oda lehet illeszteni ezt a szót. 
Természetesen egész nap program van vele. Megy a parti.

Először persze el sem tudtam volna képzelni, hogy én macskát tartsak a lakásban, de mivel először szoktatni kellett hozzánk addig a konyhában leledzett. A terv persze az volt, hogy majd miután megszokott minket megy ki az udvarra, mivel a macska az kinti állat, és nem lakik lakásban. 
Persze közbe hideg is lett, meg hát úgy megszerettük, hogy nem volt szívünk kirakni a hidegbe. 
Szóval jelenleg a macska bent van és ott rosszalkodik. Amúgy egész kulturált, nem szarik be, nem hord szét mindent. Mondjuk a telefon kábel kifejezetten a kedvencei közé tartozik. 

Este is nagyon nyugis. Egy darabig megy, jön, mászik, kúszik, támad, de ahogy látja, hogy már fekvés idő van, akkor elnyugszik és lekucorodik mellém és elkezd zörögni. (Persze néha este partizni támad kedve, de csak ritkán :))