Bojektől kaptam a linkeket blogos felhasználásra, amit innen is köszönök neki, nagyon érdekesek voltak a cikkek, és tényleg mindenkinek ajánlom. Szerintem is így kéne kinézni egy normális eseménynek itthon, és persze mindenhol máshol is.
Csak egy kis ízelítőt teszek be, a továbbra kattintva, a forrásoldalon folytathatjátok a cikket. (Nincs pofám egy sima forrásmegjelöléssel kirakni ugyan azt, mert nagyon eredeti gondolatok vannak benne)

A tökéletes országimázs

Mit kell tennünk, hogy a Fõváros utcáin kipirult arcú külföldiek kántálják: "Budapest, Budapest, a legjobb"? A Biciklisfutár Világbajnokságon fény derült arra is, hogy miért nem tûnik el az igaz sport. Ha az ember történetesen nem egy tibeti kolostorban, hanem mondjuk Európa keleti felén tölti mindennapjait, könnyen lehet olyan érzése, hogy a világ csak egy irányba halad, mégpedig az érthetõtõl a zavaros, a tökéletestõl a töredezett felé. Többek közt így megy ez a sporttal is. Ha megnézzük, hogy az Olimpia rendezési jogát egy, az emberi jogokat cinikusan semmibe vevõ rezsim kapta, vagy, hogy a világversenyek tulajdonképpen a doppingfejlesztõk és tesztelõk közti üldözéses versenyrõl szólnak, és, hogy a csapatokat szakemberek helyett populista politikusok irányítják, joggal gondolhatjuk, hogy a sport hajdani szellemiségét mára sikerült teljességgel számûzni kultúránkból. Ritkán azonban vannak napok, mikor a véletlenek értelmes mintába rendezõdnek, mintha be akarnák bizonyítani nekünk, hogy itt nem csak úgy, össze-vissza mennek a dolgok, hanem szépen, tervszerûen, valami okos rend szerint. A vasárnap reggel például tipikusan nem egy ilyen napnak indult.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.